Péterhalmi-erdei tanösvény - 5. állomás
Mitől szép az erdő?
Az erdőgazdálkodás hagyományos célja, hogy „egyenes, hengeres, ágtiszta” fatörzseket állítson elő. Hogy miért? Mert a faipar az ilyen törzseket tudja a legkönnyebben feldolgozni, ezeknek a legnagyobb a piaci értékük. Szerencsére ma már nem ez a legfontosabb szempont, Budapest erdeiben különösen nem. Ezt a Pilisi Parkerdő erdészei is így gondolják. Számodra miért fontos az erdő? A kérdésre szinte biztos, hogy ehhez hasonlókat sorolnál: enyhíti a nyári forróságot, nem engedi betörni a város zaját, jól esik benne sétálni, futni, kutyát sétáltatni. Vagy egyszerűen ennyit felelnél: az erdő szép.
Hogy mi adja az erdő szépségét? Nem mindenkinek ugyanaz. Talán egy olyan kacskaringós erdei ösvény, mint amin ideértél. Izgalmasabb, mit egy nyílegyenes széles út. Talán egy olyan tisztás, mint ahol most tanyázunk. Szép, ahogy kitágul a világ, és elér minket a napfény az erdő belsejében. Talán egy olyan fenyőfa, mint amit magad előtt látsz. A fényképét is idetesszük.
Erdeifenyő (Pinus sylvestris)
Girbe-gurba, beteg, már hámlik a kérge, mégis különleges, sőt mondhatjuk: szép. Talán emlékszel rá, hogy az iskolában mindig ez a faj volt a példa a kettős nevezéktanra: Pinus sylvestris – erdeifenyő. Ha inkább a művészetekhez vonzódsz, lehet, hogy Csontváry széltől meggyötört Magányos cédrusára emlékeztet. De sem biológusnak, sem művészettörténésznek nem kell lenned ahhoz, hogy egy-két percig gyönyörködj benne.
Eddig tartott az erdei táblán olvasható szöveg. A folytatást itt meghallgathatod és el is olvashatod.
A fenyők csodaszép növények, nagy kár, hogy Magyarország nem a fenyők hazája! De ne a szomorú tényekkel kezdjük, először ismerkedj meg azzal a két fenyőfajjal, amelyek ezen a tisztáson találhatók. A magányos, méltóságteljesen pusztuló fenyőről már beszéltünk, a faj neve erdeifenyő. Ennek a fajnak az egyedeit láthatod abban az irányban is, ahonnan a tisztásra érkeztünk. Jobbra és mögöttünk viszont egy-egy feketefenyő csoport található. Mi bennük a közös, és hogy lehet őket megkülönböztetni?
Feketefenyő-liget a tisztás hátsó szélén
Az erdeifenyő és a feketefenyő is a Pinus nemzetségbe tartozik, magyarul tűnyalábos fenyőknek nevezzük őket. A Péterhalmi-erdőben nem él sok fenyőfaj, de ha egy botanikus kertben meg kell állapítanod, hogy egy fenyő melyik csoportba (nemzetségbe) tartozik, akkor oda kell menned, és meg kell nézned a tűlevelek tövét. A tűnyalábos fenyők jellemzője, hogy a tűlevelek csoportosan állnak, és kettő, három, öt vagy akár több tűlevelet közös hártyás burok ölel körül. Hát ezért tűnyalábosak. Az erdeifenyő és a feketefenyő esetében is két tűlevelet vesz körül egy hártyás burok, tehát ezek kéttűs fenyők. Na, sok okosságot hallottál, de ennek alapján az erdeifenyőt és a feketefenyőt nem lehet megkülönböztetni.
Akkor most röviden a különbségekről. Az erdeifenyő törzsének felső része majdnem mindig rozsdavörös, sőt narancssárga, a nép ezért is nevezi répafenyőnek.
Jellegzetes narancssárga törzsű erdeifenyő a Péterhalmi-erdőben
Ezzel szemben a feketefenyő törzse sötétszürke, majdnem fekete, komor hangulatú. Az erdeifenyő tűleveleinek hossza 4-7 cm, a feketefenyőé legalább 8-10 cm. Nem kell méricskélni, feltűnő, hogy a feketefenyő tűlevelei jóval hosszabbak.
Hasonlítsd össze! Balra a rövidebb tűlevelű erdeifenyő, jobbra a hosszabb tűjű feketefenyő
A XX. század első felében azért voltak nagy fenyvesítési programok, mert a fenyőerdők a Kárpátokban maradtak, a trianoni határok között nagy volt a fenyőhiány. Az erdeifenyő ugyan Nyugat-Dunántúlon többfelé őshonos, de az Alföldre is ültették, ahol nem volt otthon. A feketefenyő mediterrán, szubmediterrán tájakon honos, főképp száraz, vékony termőrétegű dombokra telepítették. Nagy tűrőképessége miatt került az alföldi élőhelyekre is.
A fenyők sosem érezték jól magukat nálunk, de a nagy pusztulás az ezredforduló után kezdődött. Először a lucfenyők haltak el, aztán a feketefenyő és erdeifenyő is sorra került.
A fő ok a klímaváltozás. Nemcsak az egyre forróbb és aszályosabb nyarak és enyhe telek, de a felmelegedés miatt érkező új rovarkártevők is hozzájárultak a fák pusztulásához. Mára a fenyőpusztulás a Péterhalmi-erdőbe is megérkezett.
A 6. állomás 400 méterre van. Az eddigieknél is rejtettebb utakon kell haladni. A különös erdeifenyőtől balra indul egy ösvény, 100 méter után bal kanyar, aztán 150 méterre, egy borostyánnal borított erdőben balra egy kis csapáson tovább. Nézd meg a térképet és figyelj a jelzésekre!