Kamaraerdő

A XI. kerület legnagyobb, 180 hektáros erdeje nagy népszerűségnek örvend a kirándulók körében. A Kamara-erdő északról a Hosszúrét-patak völgyével, dél felől pedig a Tétényi-fennsíkkal  szomszédos.

Bezár
Útvonal
'; ';
Opciók beállítások elrejtése
Nyomtatás Alaphelyzet
Útvonal lekérése...

Miért érdemes látogatni?

A jelentős kiterjedésű erdő természeti kincseit és erdészeti kezelését a helyi önkormányzat és a Pilisi Parkerdő közösen mutatják be: egy 4 100 méter hosszú tanösvény várja az erdőlátogatókat. A T-betűn haladva, interaktív állomásokon kicsik és nagyok egyaránt megismerhetik az itt élő jellegzetes emlősöket, madarakat, növényeket, gombákat. Az ösvényt követve a kamara-erdei Nagy-rétre érkezünk, ahol pedig családi, baráti összejövetelek színterének kialakított pihenőhelyek várják az erdőjárókat.

A 225 méter magas Vadász-hegy egy másik izgalmas látványosság. Az ide vezető túra meredekebb, és stabilabb cipőt kíván, de a környékre nyíló kilátás megéri a fáradságot. A fotózás és a természet szerelmesi számára azonban nem csupán a Vadász-hegy panorámája, hanem az erdő maga is sok érdekességet rejteget.

A madarak iránt érdeklődők többek között hollókat, ölyveket, fekete- és zöld harkályokat, és még sok más érdekes fajt láthatnak. Az emlősök közül találkozhatunk borzokkal, rókákkal, hosszúfarkú cickányokkal, sünökkel, mókusokkal és további kisemlősökkel, ha az erdő csendjét tisztelve nézelődünk. Időszakosan, makkérés alkalmával, még vaddisznók is érdeklődbe jelennek meg a tölgyek környékén.

Kora tavasztól késő őszig számos lepkét vonz a Kamaraerdő változatos növényvilága. Aki pedig a gombákat kedveli, olyan ehető fajok várják, mint a pereszke (Szent György gomba, Calocybe gambosa), a lomberdei csiperke (Agaricus haemorrhoidarius és a kucsmagomba (Morchella esculenta). Ha gyűjtenénk, gondoljunk az erdő állataira, akiknek nincs lehetőségük máshonnan beszerezni a táplálékot és érdemes gombaszakértővel ellenőriztetnünk, mielőtt megkóstolnánk!

A Kamaraerdő erdész szemmel

A Kamaraerdőnek egyik jellegzetes erdőalkotó faja a csertölgy, melynek kupacsa, a tölgyek közt egyedülálló módon, bozontos. Az erdő másik jellegzetes fája pedig a kocsánytalan tölgy, aminek makkja szinte kocsány – azaz rövid száracska – nélkül ül a hajtásokon – megkülönböztetve magát kocsányos rokonától. Természeti értéke még a csertölgyén is túlmutat, így nagy becsben áll ez a faj.

A fő erdőalkotók mellett gyakran találkozhatunk juharok és kőrisek különféle fajaival, amit tovább színeznek olyan érdekességek, mint a mézgás éger, vadgesztenye, madárcseresznye, platánlevelű (korai) juhar. Az erdőt összességében tehát jelentős részben alkotják őshonos, a termőterülethez jól alkalmazkodott fajok.

Aggasztó jelenség a kőrisállományban az úgynevezett kőrispusztulás vagy kőrisvész néven emlegetett gombás fertőzés. A Hymenoscyphus fraxineus nevű gombafertőzés első ismert esetét 1992-ben, Lengyelországban jegyezték fel, majd egész Európában elterjedt. A kőrisek gyökérzetét megsemmisítő fertőzés 69%-os halálozási aránnyal pusztítja az erdőkben élő gazdanövényeket. A fertőzés megfékezése érdekében kiemelten fontos az erdészeti kezeléseket időben elvégezzük.

A Kamaraerdő története

Természeti jelentőségén túl az itt élő közösségek évszázadokra visszanyúló történetének is szerves részét képezi. Már az Árpád-korban is virágzó települések szegélyezték a Budai-hegység lábánál fekvő erdőséget. A XIII. században IV. Béla király pedig az első tatárjárás idején (1241-1242) megüresedett települést német nemzetiségű betelepülőknek ajándékozta, akik az erdő közelében Kána települését alapították meg. Az itt élőket a Kamaraerdő látta el vaddal, tűzifával és építőanyaggal. A település végül a XV. században mégis elnéptelenedett, és a terület, az erdőt is beleértve, a koronára szállt vissza.

A XVI-XVII. században a török hódoltság idején Buda környéke végképp elnéptelenedett, így budai erdők, mint a Kamaraerdő, nagyrészt érintetlenek maradtak. A XVIII. Században viszont újra benépesítették a környéket, ezúttal sváb németek költöztek ide. Ők az egykori település tiszteletére Kanaer Waldnak nevezték el az erdőt. A név Kammerwald-dá alakult, tükrözve az erdő királyi kincstárhoz (Kamarához) való tartozását. Ezt a Döbrentei Gábor szorgalmazására 1847-ben tartott dűlőkeresztelőn tükörfordításban magyarosítottak Kamaraerdőre.

Buda és Pest 1873-as egyesítésével, az iparosodás folyamatával egyre népszerűbb lakóterületté vált a Budai-hegység, beleértve a Kamaraerdő környékét is. A II. Világháború utáni intenzív városi terjeszkedéstől kezdve a korábbi királyi, majd állami birtok jelentősége áttolódott a városi lakóközösségek életminőségének javítására, rekreációs szerepe folyamatosan nőtt. Mára pedig már az erdő ökológiai értékeink megőrzése és gazdagítása, illetve annak klímavédelmi jelentősége is elismert. Ezen értékek eljövendő generációk számára szükséges fenntartása pedig már a mi összefogásunkon múlik.

Mi történik a Kamaraerdőben?

Támogatók

Lássuk a többi városi erdőt!