Az erdő nem puszta faanyag – interjú Csépányi Péterrel

Május 12-én az örökerdők világába kalauzolta el Dr. Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő vezérigazgató-helyettese a sajtó képviselőit, az erdészeti társaság “Klímakeddek a Pilisi Parkerdővel” programjának keretében. A sajtósétát követően, a zoldhang.hu weboldalon megjelent cikk részletes információkkal szolgál a hazai erdőgazdálkodás jelenlegi helyzetéről, a klímaváltozás okozta kihívásokról és a lehetséges erdőkezelési irányokról.

A Pilisi Parkerdő álláspontja szerint a főváros és környéki erdők nem kizárólag „faanyagtermelő gépezetek”, de nem is „érintetlen őserdők”, melyek magukra hagyhatók. Az erdő komplex ökológiai rendszer. A benne rejlő értékek fennmaradásához progresszív, párbeszéd alapú, integrált természetvédelmi elvek mentén történő erdőkezelési megoldások szükségesek, melyek messzemenőkig figyelembe veszik a klímaváltozás erdőkre gyakorolt hatásait.

“Még csak az irányokat jelölte ki a napokban felállt Élő Környezetért Felelős Minisztérium vezetője, Gajdos László, de már ezek is igencsak előremutatók – mondta a Zöld Hangnak dr. Csépányi Péter, hozzátéve: „az erdészeti szakmában mindenképp szükség van szemléletváltozásra. A legfontosabb szemléletbeli fordulat a szakember szerint az lenne, hogy maga az erdő váljon „termékké”, ne csupán a faanyag. Vagyis az erdő értékét nemcsak köbméterben kellene mérni, hanem figyelembe kellene venni klímavédelmi, rekreációs és turisztikai szerepét is.”

A zoldhang.hu kitér arra is, hogy az elmúlt években sok kritika érte az erdőgazdálkodást amiatt, hogy alapvetően profitérdekelt rendszerben működött. Az állami erdőgazdaságok bevételeinek döntő része a fakitermelésből származott, miközben közvetlen állami támogatást alig kaptak. Bár rendelkezésre álltak európai uniós források, de csak nagyon kis mértékben. Felmerült ugyan korábbi kormányzatban, hogy az erdőgazdálkodás nonprofit jelleget kapjon, de ez végül nem valósult meg.

“Jól mutatja a rendszer ellentmondásait, hogy 2022-ben mintegy 14–15 milliárd forint osztalékot vontak ki az állami erdészetekből, amely teljes egészében a központi költségvetésbe került. Ilyen feltételek mellett rendkívül nehéz megfelelően kezelni az erdőállományt, fenntartani az infrastruktúrát, turistautakat, parkerdei létesítményeket vagy éppen finanszírozni a természetvédelmi célokat” – mutatott rá Csépányi Péter.

A szakember szerint erre jó példa a Pilisi Parkerdő helyzete is: az utolsó jelentősebb állami támogatást 2004 és 2006 között kapta, azóta pedig saját bevételeiből — fakitermelésből, vadgazdálkodásból és vállalkozási tevékenyégből — kénytelen finanszírozni az erdők fenntartását. “Ez hosszú távon nehezen fenntartható modell, különösen a klímaváltozás korszakában”.

A klímaváltozás gyorsabban alakítja át a magyar erdőket, mint ahogyan a szakmai rendszer alkalmazkodni tudna hozzá. Az aszály, a hőhullámok és az új kártevők egyre több erdőtípust veszélyeztetnek, különösen a középhegységi bükkösöket, az alföldi erdőket. Sok szakember szerint néhány évtizeden belül teljes erdőtársulások alakulhatnak át Magyarországon.

Ebben a helyzetben az örökerdő-gazdálkodás nem pusztán természetvédelmi kérdés, hanem egyfajta alkalmazkodási stratégia is. Csépányi Péter szerint a finanszírozási rendszer átalakítása nélkül az erdőgazdálkodás szemléletváltása is nehezen valósítható meg. Több nyugat- és észak-európai országban — különösen a skandináv államokban — már léteznek olyan rendszerek, amelyekben az állam szén-dioxid-megkötési vagy ökoszisztéma-szolgáltatási kompenzációt fizet azokért az erdőkért, amelyeket természetközeli módon kezelnek vagy részben érintetlenül hagynak. Ez Magyarországon is követendő irány kellene, hogy legyen.

„2013-ban egyeztetések zajlottak arról, hogy bizonyos védett erdőrészleteket teljesen békén hagyunk és nem kerül sor erdészeti beavatkozásra. A Pilis Parkerdő területén a Duna-Ipoly Nemzeti parkkal közösen kijelöltük ezeket az erdős területeket, de végül a kormányzat nem hirdette ki a jogszabályt. Mi azonban tiszteletben tartottuk ezt a szerintünk fontos, de meghiúsult irányt, és ezekben az erdőkben azóta sincs erdészeti beavatkozás. Furcsa volt számunkra, hogy az előző kormány szereplői ezt nem tartották fontosnak, pedig nemzetközi uniós elvárás is, hogy legyenek természetközeli, kezelésmentes és kisebb vágásterülettel táji erdők is. “

Az elmúlt évek konfliktusai — különösen a tarvágások körüli viták — jól mutatták, hogy a társadalmi szemlélet jelentősen megváltozott. Egyre többen várják el, hogy az állami erdők ne kizárólag gazdasági területként működjenek, hanem ökológiai és közösségi értékként is kezeljék őket.

Az erdők szerepe a klímaváltozás korszakában sokkal összetettebbé vált. Egyszerre kell biztosítaniuk a természetvédelmi funkciókat, a vízmegtartást, a szénmegkötést, a rekreációs lehetőségeket és bizonyos mértékig a faanyagellátást is.

Ebben különösen fontos szerepe van a Pilisi Parkerdő működésének, hiszen a budapesti agglomeráció erdei elsősorban rekreációs feladatokat látnak el. A parkerdő területén évente mintegy 32 millió látogatást becsülnek, ebből körülbelül 18 millió a Budapest környéki erdőkben túrázáshoz, kerékpározáshoz kapcsolódik. Ez óriási terhelést jelent az infrastruktúrára, a turistautakra, pihenőhelyekre és az erdők fenntartására.

A vezérigazgató-helyettes rámutatott: jól mutatja a rendszer ellentmondásait, hogy ha elméletben minden látogató csak ezer forinttal járulna hozzá az erdők fenntartásához, az már önmagában stabilabb pénzügyi helyzetet teremthetne. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy ez társadalmilag rendkívül érzékeny kérdés, hiszen az emberek többsége természetesnek veszi az erdők szabad használatát. Éppen ezért Csépányi szerint az államnak kellene nagyobb szerepet vállalnia azoknak az erdőknek a támogatásában, amelyek nemcsak közösségi terek, de egyben a klímavédelem legfontosabb területei is.

A teljes cikk elérhető a zoldhang.hu weboldalán.

Forrás: zoldhang.hu – Bilkei Bora

További hírek